És hogy mindennek milyen és mekkora befolyása kell, hogy legyen a franciák elleni meccsre? Arra nem sok, hiszen ott egyrészt egy másik olyan csapat lesz az ellenfél, amely finoman szólva is gyöngén játszik, másrészt az olaszoktól, és másoktól is láttunk már olyat, hogy a kiesés réme megtöbbszörözi erejüket. Mindenesetre az esti ütközet nem lesz szép, nem lesznek ollózós gólok, látványos szólók, de ez most nem is szempont. Két nagyon hasonló csapat találkozik egymással: suta védelem, erőtlen középpálya és betliző támadók. További hasonlóság, hogy érzésem szerint mindkét csapat akkor produkálta a szebb focit, amikor az adott meccsen méretes verést kapott, mindkétszer a hollandok ellen. Kérdés, hogy a két, eddig mélyen tudása alat játszó csapat közül melyik képes jobban koncentrálni, és a mérkőzés kulcspillanataiban a másik fölé kerekedni. 

Az olaszok háza táján persze igyekeznek mindent elkövetni, hogy a lehető legjobb eredmény születhessen ma este. A sajtó persze ezt úgy igyekszik megoldani, hogy nyomást helyez Donadonira, követelve például Cassano kezdőcsapatban való szerepeltetését. Megjegyezzük, követelőzni könnyű, viszont ha az ember fia 4 naponta olyan kezdőcsapatot pakol össze, amiben 4-5 játékos ki van cserélve, az nem vagy nem feltétlenül tesz jót a csapatrészek harmonikus együttműködésének. Ugyanakkor nem nagyon van (volt) más megoldás, mint a meglévő, de alapvetően rosszul működő gépezetet kijavítani, vagy legalább megkísérelni. Az a baj, hogy eddig szinte senki sem tudott olyan teljesítményt nyújtani, mint amit elvárhatunk tőle, így pedig bárki áll be, nem feltétlenül vagyunk beljebb. A fent említett primadonna kezdőben való szerepeltetése immár valós opció, mi meghúznánk. A középpályán talán Aquilani szerepeltetése hozhat némi frissességet az eddig kissé impotens játékba. A védelem: nos a védelem szanaszét van, mint a Csáky szalmája. Cannavaro és Nesta hiánya nemhogy érződik, egyenesen a húsunkba vág, hiszen nemcsak a két legjobb védő hiányzik, de egy olyan hátsó ember is, aki vezényli a többi védő munkáját (ezt maradéktalanul nem várhatjuk el Buffontól). Ugyanakkor a helyettesek, illetve az ott lévők is jobb focisták annál, sem hogy azt műveljék, mint amit például Zambrotta a román gól előtt. Annyi játékos játszik formán kívül vagy legalábbis szürkén, hogy azt már nem biztos, hogy edzői szinten lehet egyáltalán kezelni. Azt külön is meg kell említeni, hogy Del Piero, akitől sokan, köztük mi is, a megváltást vártuk, eddig nem tudta betölteni a messiás szerepét, mint annak idején copfocska. Ráadásul rajta kívül sincs igazi vezére a csapatnak, így pedig borzasztó nehéz lesz eredményesen megvívni a mai csatát.

Annyi bizonyos, hogy immár megint külső körülmények fogjává vált az olasz válogatott, mint annyi más nagy tornán, amit persze el lehetett volna kerülni a románok legyőzésével. Persze önmagában még nem térít ki a hitünkből az, hogy a csapat megint olyan hálóba sétált bele, amit nagy részt maga szőtt meg. Az viszont már nagyobb baj, két betli után most azokkal a franciákkal kell szembe nézni, akik a hollandok ellen elszenvedett szőnyegbombázás miatt most szintén az életükért harcolnak. És bármilyen vérszegény a gallok eddig produkciója, az olaszok által eddig prezentált eléggé statikus játék ellen azért a francia védelmi alakzat sikerrel veheti fel a harcot. Ide olyan recept kellene, mint a hollandoké, amihez viszont jóval pörgősebb olasz középpálya szükségeltetik, no meg egy tisztességesen összeállt védelem.

Konklúzióként nem látunk más megoldást, mint este a képernyő elé gyűlni és kiszurkolni az olasz győzelmet, továbbá imádkozni a románok pontvesztéséért. És ahogy az lenni szokott, ha sikerül a továbbjutás, akkor a kieséses szakaszban az olaszok mindenre képesek lehetnek. Mellesleg egy esti győzelem (a magam részéről az ultramák kategóriába tartozó döntetlen melletti továbbjutás lehetőségével márcsak babonából sem foglalkozom egyelőre!) némileg feledtetné az eddigi gondokat is, és egy kedvező román eredmény esetén a továbbjutás emlékeztetne egy megérdemelt továbbjutásra is. Ha pedig nem lesz továbblépés, akkor Lippi készülődhet a visszatérésre, az olasz hatóságok néhány garázda cselekményre, mi pedig összetört szívvel bandukolhatunk tova a holland-portugál döntő árnyékában.

A megérzésem nem súg semmit, a szívem viszont kiabál: továbbjutnak az olaszok!