bazz 3 gólt lőve ne is jusson egyik csapat se a negyeddöntőbe!

(pláne hogy az egyik tizenegyes volt)

kapják be az olaszok ezért a teljesítményért!

felháborító teljesítményt nyújtottunk, és megmondom őszintén, látva az oroszok másik dimenziós játékát, egyáltalán nem sajnálom a kudarcot, méltó helyre kerültünk kiesésünkkel. a csapat elavult, kiszámítható, lassú, unalmas, és ami a legfájóbb, kamusi. unalmas a milan tengely, a panucci veteránoskodás, meg az egész szar. forza italia, jöjjenek a fiatalok, donadoni meg menjen ahová akar.

Teljesen egyetértek, valahogy most én sem érzem azt a bosszúságot a kiesés kapcsán, mintha megérdemeltük volna a továbbjutást. Pl. Amikor 2000-ben Trez bevágta a gólt, vagy amikor Moreno 2002-ben elcsalta a meccset.

Mi a francért maradt Toni a második félidőbena pályán. Teljesen egyértelmű volt, hogy nem müködik ez a felíveljők az óriás fejére, aztán majd csak bepattan. Egy DP Cassano páros sokkal többet nyújthatott volna. Amikor DP beállt máris volt más elképzelés a beívelésen kívül. Cassanot sem hoztam volna le. Az meg szintén elcsépelt, hogy Pippó miért nem lehetett ott legalább a kispadon. Ilyenkor be lehetett volna dobni, róla úgyis mindig a kapu felé pattan a labda.

remélem Donapót nem látjuk többet a kispadon. Ahogy páran már mondták a Trapp féle válogatottnál is szintelenebb volt ez a csapat.

Most látom mennyire szanszét mondtokat írtam. Kicsit még nyugodnom kellett volna, mielőtt bármit is írok.

nyújtottunk? hát igen, olyanok vagytok mint ők!

Kedves Sporttársak!

Számomra tegnapelőtt derült ki, hogy az olasz-spanyol negyeddöntőt Bécsben rendezik, és arra gondoltam, hogy rapid ostrommal beveszem Bécset, csakúgy, mint a squadra. A magam részéről a feladatot telesítettem, és túrám hálistennek egyáltalán nem volt hiábavaló. Sikerült meggyőződnöm arról, hogy a globalizáció egyik legnagyobb vívmánya a multikulturális futballszurkolás: kb. 10 élő nyelvet ismertem fel (ha azt nem is, hogy pontosan hova küldenek vele a rajta megszólalók), naná, hogy kék, vagy piros színben megválogatva azon kevés ruhadarabot, amit a 31 fok fölé hevült betonbörtönt kreálok kulturális elvárásai megköveteltek.

A meccs után, meg boldog pirosak, szomorú kékek, amerre jártam ölelkezve, én például a gey spanyol donnával, egy szó int száz, a szurkolók bizony kitettek magukért és egymásért, így a túra a 4 eurós sör és a kiesés és a hőguta ellenére is bőven megérte (annál is inkább, mert egy rém fos meccsen is betegre izgultam magam).

Viszont ami a squdra azzurrát illeti, tegnap világosan kiderült, hogy Donadoni olyan hadvezér, aki döntetlenre játszik. Háborút pedig nem lehet dötetlenre vívni, csak győzelemre. Defenzíven lehet harcolni a győzelemért, ám ez alap célkitűzésében más, mint döntetlenre játszani.

Mondhatjuk, hogy rengeteg helyes felismerés vezetett a hibás döntéshez. Előszöris nem volt Pirlonak és Toninak sem alternatívája (előbbi ugye nem játszhatott, utóbbi meg bár ne játszhatott volna). Ebből kifolyólag egy megerősített védekező középpályával felállva, irányító nélkül és Cassano, valamint Perrotta esetében poszt nélkül kipakolt csapatunknak eleve nem volt esélye a támadójátékra. Miután Donadoni nagyon helyesen felismerte, hogy elől az esély nem bizonyul soknak (hiszen Toni az egész tornán annyit ért el, hogy gólszerzési oddsza Traianos Dellasét és Garics Györgyét megközelítette, a góllövőlistán pedig utolérte Rooney-t, Pirlo nélkül mélységi játékunk nem létezett), a maradékot – a középpálya gyors kényszerítős átjátszásával a spanyolok agresszív visszatámadását – pedig gyalogáldozatként adta fel a patt esélyének megnövelése érdekében. Ez már önmagában is meglehetős szurkolói antipátiát váltott ki még az olasz táboron belül is, hogy még meg is felelt az olaszokat illető összes futballgyilkossággal kapcslatos sztereotípiának, az csak egy bónuszkoszorú népszerűségünk sírján.

Ennél sokkal katasztrofálisabb az, hogy egy edző ennyire ragaszkodik Angliából importált elképzeléseihez, de a hozzá megfelelő játékosanyagot nem válogatja be, vagy ha igen, akkor ülteti. Ha ívelgetünk, akkor miért nincs Pazzini? Ő aztán bírja a ezt a kékgalléros iparosmunkát elől, méghozzá nem is rosszul. Ha a szélről kell játszani, akkor Quagliarella, Di Natale és Camoranesi hárman miért nem játszanak legalább egy mérkőzésnyi időt? Pirlón kívül miért nincs a keretben kreatív irányító (pl. Montolivo)? Lippi minden játékosáról tudta, hogy miért viszi ki a VB-re (2006-ban minden csatár – beleértve Tonit! – lőtt gólt), Donadoni még azokról se tudta, hogy mire valók, akik máig kibogozhatatlan szelekciós elveinek áldozatául esve kikerültek (és most feleannyit érnek a játékospiacon, mint a torna előtt).

Summa: a squadra azzurra döntetlenre játszott, a keret játékosanyagától idegen felfogásban és inkoherensen. Mindezt a támadásk lehetőségét elve feladva. Még így sem játszottunk aláredelt szerepet, mert a csapat a munka rombolási részét meglehetősen jó hatásfokkal végezte, aminek következtében a spanyolok támadójátéka is impotenssé vált, pedig ők akartak… hát van az a férfi aki akar baszni de nem megy, és van az amelyik nem is akar. Mert nem jön rá, hogy az jó. Puha a pöcse. 30 percnyi focizással, egy tempófelpörgetéssel (egy gyors menettel) simán két vállra fektethető lett volna ez a spanyol csapat.

Merthogy egyéb gondolatuk nekik sem volt, mint a hozzájuk legközelebb álló csapattársra bízni a döntést, hogy vajon ugyanazt teszik e-, mint a feladó (a válasz az esetek többségében igen volt). Torres és Villa annyira érzik egymást, hogy valószínűleg egyikük rájött, hogy a másiknak ma nem lesz jó megmozdulása és onnantól szolidarított. Marchenaék mindannyiszor pánikoltak, ha az olasz csapat betette tizenhatosukra a lábát, úgyhogy érdemesebb lett volna többször kísérletezni 4-nél. Már korábban említettem, hogy a győzelmet nem érdemre osztogatják, emellett kitartok, mint szaros kölök mellett az ő anyja, úgyhogy annyit mondanék, hogy magunkat vertük meg. Háborút nem vívnak döntetlenre.

Hosszabb távon égető kérdés, hogy mit lehet kezdeni a Donadoni csinálta rumlival? A 2000-es évek elején feltűnő nagy generáció elment nyugdíjba. Nekik jár a díj is meg a nyugalom is. De ki fogja Pótolni Nestát, Cannavarót, Tottit, Inzaghit. Van még néhány úriember akikben benne van egy, durva esetben kettő nagy torna. De hol vannak az újak, akik harcolnak majd az ötödik csillagért? Ki az aki Meazza, Piola, Rivera, Rossi, Squillachi, Baggio, Totti , vagy Pippo helyébe illő ikon lehet? SZVSZ minél előbb útlevelet kell adni Amaurinak (és minál tovább megtagadni azt Balotellitől). Kik az új fiatalok, Látok még egy Montolivót, egy Pazzinit, egy Tissonét akikből esetleg lehet valaki, de hol van egy olyan generáció amelyikben van nem 11 vagy röbb, csak mondjuk 5-6 élettel teli kölök? Na ez a nagy baj… Szóljon, aki lát valami csillagot, mert nekem tejköd…

Sempre Italia!

Gamberini

Giovinco.