A szerdai Barcelona-Manchaster United meccs érdekes volt abból a szempontból (is), hogy a Ferguson névre hallgató, Ace Ventura módjára rágózó förmedvény gnóm ismét megmutatta, hogy jó kis edző. A vörösök egész évben nagyszerűen játszanak, bárhol, bárki ellen, bármikor képesek voltak szép és eredményes futballt produkálni, vártuk hát (akarom mondani: várta a nyavaja), majd most szétpakolják a kacska lábon bicegő katalánokat. Erre!? No foci! Mondták a MU drukkerek. Illetve dehogy mondták!!! Inkább olyasmit emlegettek: a Nou Camban tökéletes az Unentschieden, majd otthon!

Akik viszont ezt mondták a szájukkal kifele, azok magukra vették az örök terhét annak, hogy ebben a telibe vert toprongyos életben többé semmilyen alapjuk nincsen az olasz védekezést anyázni. Akik pedig (mint te Sambi), a fentiek említése hallatán csak csibészesen mosolyognak, azok pedig végképp nézzenek magukba. Az öreg skót csataló megint bizonyította, hogy egy igazán nagy csapat képes arra, hogy azt játssza, amit épp megkövetel a haza (no meg az FTSE 100)! Akkor is, ha ez történetesen a védekezés! Minek leszegett fejjel nekirohanni idegenben a Barca-nak, még ha bukdácsol is? Főleg, ha a hétvégén csuda fontos rangadó lesz a kékekkel idegenben (azóta tudjuk, a MU bebukta a derbit, ajaj)! Erre közölte a srácokkal: Majd csak akkor támadunk, ha szólok! Aztán kussolt 90 percig! Cserébe viszont tanári módon blokkolták a gránátvörös-kékeket. (Időnként még Mr Bikanyak is jobb bunkóból rugdosta el a labdákat a Barca támadásokat megállítandó).

Ezek után remélem, nyer is valamit a MU, ha már ilyen szépen megdicsértem őket, másrészt mielőtt bárki a szokásos bugylibicskáját venné elő a tarisznyájából, hogy össze-vissza kaszaboljon, előbb kutasson kicsit a csűrben, a fészerben és a góréban is, nem vitte-e magával az após a kaszát!