Egy név még lekerül a listáról, de végre tudjuk, kik alkotják majd az olasz válogatott keretét az Eb-n. A pontos névsor ismerete nélkül is bizton állíthatjuk, hogy kapusposzton a legerősebbek közé tartozik a csapat. A védelem rutinjára, szervezettségére valószínűleg újra lehet alapozni, ideértve természetesen a középpálya védekezésért felelős embereinek bőséges választékát is. A támadóalakulat eredményessége pedig nagyban függ az előbbiek nyújtotta biztonságtól, illetve az egyéni képességektől. Utóbbi tényező szintén amellett szól, hogy rettegjenek inkább mások, az olaszok tehetségben, egyéniségekben és rutinban bármelyik válogatottal felveszik a versenyt.
Egy-egy pillanaton, jó vagy rossz döntésen múlik majd az egyes meccsek és az egész torna sikere. A döntés pedig Roberto Donadoni kezében van. Kezdve a keret hivatalos összeállításától, a kezdőcsapat és taktika kitalálásán át, a meccs közben meghozott döntésekig.

A rettentő közhelynek bedőlve „úgyis minden a pályán dől el”, akár legyinthetnénk a kapitány szerepét boncolgató találgatásokra, elméletekre. A háttér azonban nagyon fontos. Az elmúlt 25 év szövetségi kapitányainak névsorát (Enzo Bearzot, Azeglio Vicini, Arrigo Sacchi, Cesare Maldini, Dino Zoff, Giovanni Trapattoni) böngészgetve nagyon nehéz lenne egy bizonyos edzőtípushoz kötni az olasz csapatok sikereit vagy éppen sikertelenségét. A rutin mindenesetre nem a mostani kapitány mellett szól, az viszont mindenképpen, hogy – csak a legnagyobbakat kiragadva – Sacchi és Capello keze alatt vált meghatározó játékossá a Milanban. A szövetségi kapitány szerepe mindig egy kicsit kérdéses. Nem áll a rendelkezésére rengeteg idő, hogy csapatot kovácsoljon az emberekből, taktikát gyakoroltasson az edzéseken. (Ezért talán könnyebb egy válogatott meccsen az ellenfél fölé kerekedni, ha jobb játékosaid vannak, mint egy klubmeccsen!?)

A kihirdetett keret tagjai közül 14 játékos világbajnoknak mondhatja magát. Rajtuk kívül Panucci és Cassano is többszörös bajnok. Mindössze 5 idegenlégiós (spanyol, francia és német csapatokból) található a keretben. A legtöbb játékost a Juve és a Roma adja, egyaránt 4-4 főt, míg a Milanból hárman szerepelnek a keretben. Összesen 15 klubból verbuválódott a keret, ami soknak tűnhet, de az európai futball jelenlegi helyzetét hűen tükrözi az arány. Kíváncsian várjuk Donadoni, mit hoz ki a keretből.

A 24 fő ismeretében arra számítunk, hogy a selejtezőkön is alkalmazott 4-2-3-1-es felállást választja majd, melyben a stabil védekezés adott, a támadások pedig a szélről induló támadók aktivitásán és a center befejezőkészségén múlnak. Totti posztja betöltetlennek tűnik, a keretből képességei alapján Del Piero talán tudná vállalni, de ő csatárposzton bizonyított a szezonban. Meglepő, de nem elvetendő ötlet lenne Donadoni részéről, ha őt játszatná Toni mellett-mögött szabadabb szerepkörben. A szélen Camoranesi és Di Natele lehet a legjobb megoldás, míg a belső középpálya a De Rossi, Pirlo, Gattuso hármasból kerülhet ki. Reméljük közülük legalább kettő tudja hozni, ami elvárható tőle és akkor nem lesz gond ezzel az egységgel. Idénybeli formájukat tekintve, a védők esetében kell leginkább fukarkodnunk, ami a dicsérő jelzőket illeti. A világbajnok védősor: Zambrotta, Cannavaro, Materazzi, Grosso egyik tagja sem nyújtott kiemelkedőt klubjában, viszont a válogatott mindig más (lásd feljebb) mint a klubcsapat. Buffonnal nem lehet gond, ő mindig hozza a világklasszis szintet.

Figyeljük a fejleményeket, és persze várjuk a rajtot. Reméljük, most már nem szól közbe sérülés és akkor nem lesz mitől tartani. Nekem személy szerint Nesta, Totti és Inzaghi hiányzik legjobban a keretből. A két előbbi szinte pótolhatatlan, utóbbi pedig az elmúlt évtized legszemfülesebb csatára és a lehető legjobb cserejátékos lenne, ha egy gólt kell begyötörni az utolsó negyed órában, amire azért valljuk meg van esély az olasz válogatott esetében.