Az elmúlt hétvégén nagyon sok mindent eldőlt Európa boldogabbik felében. Már-már behozhatatlan előnyre tett szert az Inter az olasz, illetve a Real Madrid a spanyol bajnokságban.

Francesco Totti sérülése végérvényesen eldöntötte a résnyire nyitva hagyott kérdést az Eb-szereplését illetően, míg Del Piero újabb 3 nagy lépést tett Donadoni telefonhívása érdekében. A hétvégi események ismét elég alkalmat adtak arra, hogy ki-ki mérlegre tegye kedvenc játékosai, klubjukban mutatott teljesítményét, a közelgő Eb-re való felkészülés jegyében.

Sajnálatos tény, hogy valószínűleg soha többet nem láthatjuk Francesco Totti-t azúrkék mezben világversenyen. Térdsérülésében az volt a megdöbbentő, hogy láthatóan 20-25 perccel tovább maradt a pályán, mint kellett volna, és amikor egyszerre két szalagja is elszakadt, körülbelül annyi fájdalom tükröződött az arcán, mint Steven Seagal-nak, amikor egyik korai zsengéjében elveszti filmbeli lányát. Nem csak saját szezonja, de valószínűleg az AS Roma bajnoki álmai is véget értek a Livorno elleni meccsen. A válogatott keret kezdőként pályára lépő többi tagja, De Rossi és Perrotta halovány, körülményes játékot nyújtott. De Rossi-nak az utolsó pár percben volt egy-két kapuralövése, Perrotta teljesítménye viszont meg sem közelítette a válogatott szintet. Szerény véleményem szerint játéktudása egyébként is alapvetően kevés az azzurriban való szerepléshez. Panucci csereként lépett pályára és szintén nem tudott sokat hozzátenni a játékhoz. Ettől függetlenül, mivel jobboldali és középső védőként egyaránt bevethető hasznos tagja lehet az Eb-keretnek. A Livorno szintén pályán tudhatott egy kerettagot Amelia személyében, aki a meccs vége felé többször is bravúrral hárított, de legyen bármilyen formában is, bízom benne, hogy az Eb-n végig a kispadról sugároz majd magabiztosságot.
A Juventusban Del Piero lőtt 3 gólt és a negyedik gólt az ő beadásából fejelte Legrottaglie, úgyhogy válogatott formájához kétség sem fér. Buffon magabiztosan védett, bár igazán sokszor nem tette próbára a Doni nélkül harmatos Atalanta. Mauro Camoranesi pedig Del Piero-hoz hasonlóan kiváló formában van, támadásban amint lehetősége nyílik rá, teret nyit a jobb szélen, míg védekezésben többször láthattuk középre zárva szűkíteni a területet. Ezzel a játékkal könnyedén a kezdőcsapatban találhatja magát a 4-2-3-1-es felállás jobboldali támadó posztján.
Az Inter-ben Materazzi megbízható teljesítményt nyújtott, a sok felívelést, amiért Corini-t gyakran dícsérte a SportTV kommentátora, rendre ő hatástalanította. A Torino-ban feltűnően jó teljesítményt nyújtott Alessandro Rosina, aki a borzasztó időjárás ellenére végig kiválóan hajtott és igazi vezéregyénisége volt csapatának.
Kíváncsi voltam a válogatott keretben számításba vett, de ott peremembereknek számító Fiorentina és Palermo játékosok teljesítményére. A lilák közül Pazzini, Pasqual és Gamberini sem nyújtottak emlékezeteset, Dainelli viszont már második tévés meccsén játszott remekül. A Palermo-ban Barzagli eltiltás miatt nem játszott. Zaccardo a jobb hátvéd posztján megbízható teljesítményt vezetett elő, de azt a legjobb szívvel sem állíthatjuk, hogy a manapság slágerposzttá vált felfutó jobbhátvéd szerepére alkalmas volna.
A Milan-kontingens tagjai közül Pippo Inzaghi újra gólt szerzett, természetesen újra 5 méterről és újra üres kapuba. Pirlo, Gattuso, Oddo és Nesta egyaránt nehéz szezont tudhat maga mögött, kíváncsian várom annak a jeleit, hogy a hátralévő fordulókban mekkora hatással lesz az ő játékukra Kaká „feltámadása”. Ambrosini nem játszott a Regina ellen.

A sokak által újra a válogatottba követelt Cassano ismét gólt lőtt, és most nem is állították ki, míg ellenfelei – a kerettagságért vívott harcban és a vasárnapi meccsen egyaránt – Di Natale és Quagliarella ezúttal némák maradtak.

Légiósaink közül Luca Toni immáron negyedik meccsén zsinórban, szerzett két gólt, és a szezonbeli (eddigi) 41 meccs 35 gól, minden idők legeredményesebb „első szezonos” Bayern futballistájává emelte. Toni semmit sem csinált egész meccsen, és ez most tényleg nem a szokásos klisé, két gólja viszont magáért beszél.

Spanyolországi légiósaink már korántsem ennyire biztatóak. Cannavaro nyert ugyan és bajnok lesz a Madriddal, de továbbra sincs Aranylabdás formában, főleg akkor került zavarba, amikor valamelyik szél irányába kellett kisegítenie. Azon a részen, ahol Gera Zoli is kipakolta a pályáról, többször megkerülték, átverték. A fejpárbajokat viszont rendre megnyerte, úgyhogy egy „hátulmaradósabb” balhátvéddel az oldalán, nem lesz vele gond.
A hétvégén talán Zambrotta (és a Barca) nyújtotta a leggyengébb teljesítményt. Nagyon ritkán vállalkozott felfutásokra, még akkor sem tette, amikor a második félidőben Messi játszott előtte a jobbszélen. Ami biztató lehet, hogy nem is nagyon hibázott, bár az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy az Espanyol támadói sem vezettek fergeteges rohamokat.
A hétvégén újra felvetődött bennem a szezon nagy kérdése, hogy Donadoni hozzá mer-e nyúlni a világbajnok csapathoz, és ha igen, akkor milyen mértékben változtat? A kapus és a csatárposzton továbbra is jól állunk, viszont a védelemben és a középpályán frissebb, üdébb játékosokra lesz szükség az Eb-n.
Továbbra is árgus szemmel figyeljük a kerettagok játékát és legjobb tudásunk szerint próbáljuk majd értékelni is őket az Eb-ig.

ciao

Forza Italia