Az ember körülnéz a jól ismert lakótelepen, beszívja a szülőváros illatát és megnyugtatja a tudat, hogy minden a lehető legnagyobb rendben van. Sokadszor kel át az ismerős úttesten. Balról semmi, jobbról csak egy régi ismerős biccent. Maga elé veszi kedvenc újságait, megnézi, mit nyilatkoznak az ekono.., ekome… ekomunisták, semmi meglepő: ostobák mind. Választások, viták, szavazatszámlálás, újra viták, újra választások, mindig ugyanaz.
A szomszédból is csak a jól megszokott zajok szűrődnek át, az egyik egy végtelenül unalmas alak. A csapata, hát az katasztrófa, még soha nem ért el semmit, mégis nagyra van vele. A másikat - aki fölötte lakik – a múltkor is rajta kapta, hogy a makettjeit nézegeti, azokra fáj a foga. A bora jó, de mégsem igazi cimbora. Még azzal van a legjobb viszonyban, akivel közös a kertjük, állandóan imádkozik, de rendes idős ember, legutóbb Amerikában töltötte a vakációját, állítólag van ott is egy csomó unokája.
Szóval az újságokban semmi érdekes, bekapcsolja kedvenc csatornáját, kényelembe helyezi magát és várja csapata meccsét. Nekik szurkol, amióta az eszét tudja. Nézi a kezdőt, és megpróbálja maga összeállítani. Fel is írja valami cetlire, hátha valamikor tényleg ő mondhatja meg, hogy ki játsszon. A szünetben 0-0, a szokásos. Felhívja tisztességben megkopaszodott barátját, aki szabadidejében antennákat bütyköl, és megbeszélik, mit kéne cserélni a szünetben. A meccsnek vége, de akármi történjék is, ez a világ legjobb csapata.
Mielőtt aludni menne, elmereng a régi fotókon. A gyerekek mind kiröpültek, igyekezett nekik mindent megadni. Büszkén vesz kezébe egy régi karácsonyon készült fotót, amin a gyerekek az ajándék társasjátékkal ismerkednek. Monopoly, még ma is gyakran játszanak, ha a átjönnek. 70 fölött is tartja velük a lépést. A régi haverok már nem nagyon játszanak. Annyira jók soha nem voltak, mint ő, inkább kockáztak, sakkoztak. Többen meghaltak már, akad olyan is, aki börtönben van. Ilyen az élet! Az élet bizony egyszeri, értékes, pénzben szinte felbecsülhetetlen.
Gyermekkori álmok törnek a felszínre, látja magát lovag jelmezben, kezében diplomával, amint kezet fog Julius Caesar-ral. Újra elmereng: álom volt vagy valóság?
Holnap újra itt a hétfő, újra újságok, hírek, foci, politika. Gondol egyet és elhatározza: Holnap újra belevág, tudja, hogy feszegeti a határokat, tudja, hogy voltak és vannak ellenségei, akik mindvégig lesznek is. Abbahagyni azonban nem fogja, azt mondják a többiek, hogy ő pótolhatatlan.
Így telik egy átlagos vasárnap 70 fölött, szívbetegen.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
csörszike 2008.04.26. 00:18:51
popp · http://koncertblog.com/ 2008.04.27. 11:05:07
Altobelli · http://forzaitalia.blog.hu 2008.04.27. 11:52:04
popp · http://koncertblog.com/ 2008.04.27. 12:36:00